Szinte mindenki által ismert a “Cordon bleu”, amelyet kordon blő-nek is ejtünk, melyet sajnos sok helyen, még olykor-olykor étlapokon is “gordon” -nak írnak. Szóval a helyes ejtés, a “kordon” – francia – kifejezés, amely a Szentlélek lovagrend tagjainak viselete volt, a ruhájukon, térdmagasságban hordtak.
A történet szerint XV. Lajos (akiről köztudott, hogy felettébb mód szeretett enni), gyakran adott hangot abbéli véleményének, miszerint “jól főzni csak a férfiak tudhatnak“.
Mme Dubarry egyszer egy nagy lakomára hívta a királyt, aki el volt ájulva a feltálalt fogásokkal, ezért megkérdezte szeretőjét, hogy ki készítette azokat.
Erre Madame Dubarry elárulta, hogy egy szakácsnő készítette, és javasolta, hogy ha a király ennyire elégedett, elismerésképp tüntesse ki az asszonyt a kék szalaggal.
Mára sok szakács megkapta már eme kitüntetést ínycsiklandozó fogásaikért, ezek között volt a sajttal és sonkával töltött borjúhús megalkotója is. De arról, hogy miért pont ez az étel viselheti a cordon bleu nevet sehol nem találtam említést, pedig nagyon kíváncsi lennék.
Az eredeti receptben vastagabbra vágott borjúcomb szerepel, melybe zsebszerű mélyedést vágnak, ebbe kerülnek a vékony sonka és ízes sajt (pl. ementáli) szeletek, végül panírozás után az egészet vajban kisütötték.
Ennek egyszerűsített változata a következő recept. Olyan, mintha egész nap főzőcskéztünk volna, de nem fog feltűnni senkinek, hogy leegyszerűsítettük ezt a fenséges receptet.
Ráadásul az olajjal sem kell pepecselni, szagolni utána a lakásban még jó ideig, hiszen ez a változat sütőben készül, nem kell a forró serpenyő mellett ácsorogni.
A tojás-, laktóz-, liszt-, (kukoricadarába forgatva a glutén)mentes diétába fogyasztható, hozzáadott cukrot nem tartalmaz!
HOZZÁVALÓK
6 kiklopfolt csirkemellfilé
6 szelet jó minőségű sonka
6 szelet laktózmentes sajt
10 deka laktózmenetes vaj
20 deka zsemlemorzsa v. darált kukoricapehely v. zabkorpa
provence-i fűszerkeverék
só
frissen őrölt tarkabors
(fogpiszkálók)
ELKÉSZÍTÉS
A kiklopfolt csirkemelleket sózzuk és borsozzuk meg. Tegyünk a közepére egy szelet sonkát és egy szelet sajtot, majd tekerjük fel jó szorosan és rögzítsük fogpiszkálóval (vagy hústűvel).
A vajat olvasszuk meg egy tálba, egy másikba pedig a zsemlemorzsát v. kukoricadarát v. zabkorpát keverjük el a provence-i fűszerrel.
A tekercseket először forgassuk meg a vajban, majd a fűszeres morzsában v. kukoricadarában v. zabkorpában.
Egy nem túl mély tűzálló tálban, 175 fokon addig sütjük, míg a “panír” megpirul és ha megszúrjuk a csirkét, átlátszó szaft nem jön belőle.
Ha tetszett a poszt, és nem szeretnél lemaradni az újdonságokról sem, akkor:
- Facebookon is ott vagyok, csatlakozz Hozzám! Friss posztokat akkor láthatsz biztosan, ha a Tetszik gomb legördülő menüjében az Értesítéseket kérek fülre kattintasz!
- A jobboldali oldalsávban lévő Blogkövetés alá ha beírod az e-mail címedet, heti rendszerességgel postaládádban landolhat az értesítő a legújabb bejegyzésekről.
- Bloglovinon is tudsz követni, amit >>IDE<< kattintva, vagy a jobb oldali sávban lévő BLOGLOVIN képre kattintva érhetsz el!
- És természetesen Instagramon is ITT vagyok!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: